Bothmer gimnasztika

   Az embert körülvevő tér és ahogyan e térben mozog éppoly fontos része életének, mint az étel, melyet elfogyaszt vagy a nyelv, melyen embertársaival kapcsolatot teremt. Ahogyan állunk, sétálunk, kezet fogunk, s a bennünket körülvevő térben mozgunk néha beszédesebb a kimondott szónál.Szokásaink segíthetik vagy hátráltathatják azt a tudatos szabad mozgást, amely fizikai, lelki és szellemi jólétünkhöz elengedhetetlen.

   A Bothmer-gimnasztika elnevezés Fritz Graf von Bothmer (1883-1941) nevéhez kötődik, aki a stuttgarti első Waldorf iskola tornatanára volt. Rudolf Steinerrel együttműködve fejlesztette ki az egyes életkoroknak megfelelő mozgásgyakorlatokat az 1920-as években. Arra törekedett, hogy a sport, a torna és a játék legyen a fejlődés és a nevelés eszköze. A 32 alapgyakorlat a gyermek és a fiatal mozgásfejlődését követi, segíti, illetve erősíti. Gyakorlásuk archetipikus formák megtapasztalásához vezet, melyek világosságot, nyitottságot és erőt közvetítenek a mai ember felé is. Elsajátításuk során a térérzékelés finomodik, a mozgást tudatosság hatja át. Az ember a teret mint eleven minőséget tapasztalja meg, s így benne önmagát is egészebbnek élheti meg. A test tudatos fejlesztése kihat a lélek és a szellem területeire is.

   Az utóbbi évtizedek kutatómunkája a Bothmer gróf által kidolgozott „test-nevelési” program újjászületését, továbbfejlesztését hozta. Angliában kidolgoztak egy, a Bothmer-gimnasztika alapelvein nyugvó testnevelési és sportprogramot; széleskörűen alkalmazzák a gyógyászatban, a közösség-építésben, a felnőttképzésben, a mozgásterápiában, a szociális szférában, a fogyatékkal élőkkel folyó munkában és a színházművészetben.